Pirozhok

2006. március 26, vasárnap
Ma délben elmentem úszni, majd találkoztam V-del. Mint ahogy megbeszéltük, ismét sütöttünk valamit, mégpedig tipikus orosz kajcsit, pirozhok-ot. Kétféle receptünk volt, úgy döntöttünk, hogy mind a kettőt kipróbáljuk, és természetesen improvizálunk hozzá. A recept oroszul volt, én meg nem tudtam addig várni, míg V mindent lefordít, így tényleg sokat kellett improvizálni, mert túl gyors voltam. :) De szem ettől is sikerült olyan jól, ahogy sikerült.:) Persze ehhez a sütési tapasztalatom is hozzájárult.:) A pirozhok egyik részét sütőben sütöttük, káposztás töltelékkel, míg a krumplis töltelékeset olajban sütöttük. Aztán mivel még maradt egy kevés tészta, de már töltelékünk nem volt, MS kitalálta, hogy csináljunk almásat, mert a nagyanyja olyat is szokott. Gyorsan elkészítette a tölteléket, aztán megsütöttük. :) Mint az elején említettem, nagyon jól sikerült minden, és jót ettünk belüle. Természetesen C is megjött közben, és ő is jót lakomázott belőle, meg itta V-ék borát. Én személy szerint elég pofátlannak és elviselhetetlennek tartom C-t, és csak becsülni tudom V-t, MS-t é IR-t, hogy ezt így el tudják viselni.
Vacsi után még neztünk egy filmet (Kingdom of Heaven), aztán hazatekertem/tünk... V hazakísért.

V születésnapja

2006. március 17, péntek
V-nek csütörtökön volt a szülinapja, így péntekre bulit szervezett. Engem megkért, hogy segítsek neki sütni-főzni, azaz hogy süssek-főzzek, ő meg minden mást csinál. Hát így is történt. :) Főztem egy jó nagy adag zöldséglevest, meg sütöttem egy tortát és egy sütit. Meg kell hagyni, (szokás szerint) minden nagyon jól sikerült.:) MS és C az egyetemen gyűjtötte össze a vendégeket. V már kezdett ideges lenni, mert a vendégek majd' egy óra késéssel jöttek. De ez így jó is volt, mert így én is elkészültem mindennel, és V is előkészítette a szendvicshez-valókat, ill. feldíszítette a szobát.
Ettünk-ittunk, aztán jött az ajándékozás. :) Volt két nagy becsomagolt doboz, ami közül V-nek választania kellett. 10 perc elteltével egy érme feldobásával eldőlt, melyiket bolnthatja ki. Természetesen a rosszabbik dobozt választotta, mert csak egy boríték volt benne, a következő levéllel: "Mi keresel ebben a nagy üres dobozban? Hát nem egyértelmű, hogy a másik dobozt kellett volna választanod?" Ekkor V elkezdett könyörögni, hogy hadd bontsa ki a másik dobozt, mert ő azt akarta választani, de mivel az érme döntött, így nem volt más választása. Addig könyörgött, míg megkönyörültünk rajta. De előbb ki kellett érdemelnie a másik dobozt, mégpedig a következőképp: az utcán szerelmet kell vallania egy lánynek/nőnek, természetesen olaszul, és egy lufit kell neki ajándékoznia. Ha a nő elfogadja a lufit, akkor kibonthatja a lufit, különben nem. Fogtuk magunkat, lementünk a kihalt utcára. :) Nagy nehezen jött egy nő, de sietett, majdhogynem futott, V utánarohant, aztán elhadarta neki az általunk írt versikét, de a nő nem akarta meghallgatni, és lufit sem akart tőle. Mi persze majd' megszakadtunk a nevetéstől. Rá 10 percre, mikor már majdnem feladtuk a várakozást, jött egy lány. V rögtön megrohamozta, a leányzó szóhoz sem jutott, mire V a kezébe nyomta a lufit. :) Miután visszatértünk a lakásba, V kibonthatta a másik dobozt. Hát abban sem volt sokkal másabb dolog, mint az első dobozban. :) Ezek után elkezdett siránkozni, hogy neki ajándék kell. :) Ismét megkönyörültünk rajta, és hideg-meleg segítségével meg is találta az igazi ajándékát, ami egy MP3-lejátszó volt. :)
Éjfélkor felmentünk még a hegyre, ahonnan az egész város lehet(ne) látni, persze csak akkor, ha nincs olyan köd, mint amilyen akkor volt. :)
1-kor pedig hazabicikliztünk. :)

Újra Bolzano-ban

2006. március 13., hétfő
Hm, hol is kezdjem, elég kacifántos egy nap volt, pedig csak utazással telt. 10-kor felvittek apuék Bp-re (az új kocsinkkal!!!), mert megsajnáltak, olyan sok cuccom volt, és gondolták, hogy nem bírom el. Na, de a lényeg a lényeg, délben indultam Bécsbe a nagy cuccommal, ami főleg az esküvői husikból és süteményekből állt. :)) A magyar-osztrák határon azonban szívóztak a határőrök. Megvizsgálták az útleveleket, párat be is gyűjtöttek, majd visszaadták, utána meg le kellett mindenkinek szállni a buszról, és egyesével megmutatni az irodában az útlevelet... mindenki nagyon happy volt. Fél óra elteltével tovább indultunk -> fél órát késett a busz. Nekem ez még úgy ahogy jól is jött, mert így kevesebbet kellett várnom Bécsben a következő buszra. Nyugisan megvettem a jegyem Bolzanoba, szépen megebédeltem, aztán olvasgattam, és lassan 18 óra lett. Becsekkoltam a buszra, és indultunk. Ahogy elértük az osztrák-német határt, megint jöttek a "kiéhezett" határőrök. Kiszúrtak maguknak 2 embert a buszon (a 8-9 utasból), és alaposan átvizsgálták őket a kabátzsebüktől kezdve a szemeteszacsiig mindent. Aztán az útleveleket nézték, hogy tényleg ők azok-e a képen. Az útlevelet magukkal vitték, 15 perc múlva viszajöttek, aztán elkezdték kérdezgetni az egyiket, hogy volt-e már Námeto-ban, amire ő nem válaszolt. Vagy nem értett németül, vagy nem akart érteni. Egy idő után így békén hagyták. A másik szerencsétlenebbül járt, ő tudott pár szót válaszolni, így őt ott is fogták, mi pedig tovább mentünk.
Én aludtam tovább, fél 3-kor ébredtem fel, hogy hol járunk. Ismerős volt a környék, láttam is egy táblát, amin Dél-Bolzano volt feltűntetve (természetesen németül), így örültem, hogy mindjárt megérkezünk. 10-15 perc után már megkérdeztem a sofört, mikor érünk Bolzano-ba. Mire ő rémült arccal rámnézett, hogy már elhagytuk...csak épp elfelejtett megállni... na de visszafordult, és kiraktak Bolzano-ban. Szegény MC ca. másfél órát várt rám. :-/
Aztán amiért ilyen szorgalmasan várt, megkapta az egyik táskámat, ami jól meg volt rakva, de hősiesen elhozta hozzám. :) Így megérdemelten ehetett a süteményekből. :)

Nővérkém esküvője

2006. március 11., szombat
Az egész hét az esküvői előkészületekkel telt el. Anyuval egyfolytában sütöttünk-főztünk. Persze minden tökéletesen sikerült. Pénteken már érkeztek a más által készített sütemények. Nem győztünk meózni, hogy kirakhatóak-e az asztalra ;) Eszméletlen sok sütemény összegyűlt.
Szombaton végül minenki korán kelt, én cak mértékkel, mivel nekem nem kellett mennem kozmetikushoz, én már egy héttel hamarabb megoldottam. Délután 3 körül kezdődött a lány-kikérés, aztán mentünk a városházára, a házasságkötésre. Ez viszonylag hamar lezajlott, a templomi esküvőre kellett vagy fél órát várni. Ez nem is lett volna probléma, ha melegebb lett volna legalább a templomban... De nem :( Az egybaadás eleggé katonásra sikerült, mert a pap így szólt a néphez: "Most mindenki üljön le! A padokban is! Itt is!" Ez az "itt is" az egybekelendőknek, ill. a tanúknak szólt. :) Aztán a ceremónia után mentünk az étterembe. Ott még az ifjú párnak meg kellett oldani pár feladatot (farönkfűrészelés), ill. be kellett bizonyítani, mennyire szeretik egymást (tányértörés, sóskenyér-evés). Mindezek után bemenekültünk az étterembe, mert kint már mindenki megfagyott. Aztán végre eljött a vacsora ideje. :) Jót lakomáztunk, volt finom borsós húsleves, aztán pörkölt nokedlivel, majd rizs, zöldségköret rántott husikkal. Minden finom volt :) Aztán meg süti, minden mennyiségben. Ezek után tánc, tánc és tánc, ill. megint csak játékok, feladatok.:) Az ifjú arának meg kellett etetnie az urát, persze megnehezítve -> mindenki látott mindent, kivéve ők, mit csinálnak. :) Volt egy apás-anyás játék is, ahol 5 emberke (köztük én is, mint keresztanya) egyfolytában rohangált, főleg a "gyerek", mert már túl sokat ettek, és gondolták, le kell dolgozni. A többiek meg csak híztak a nevetéstől. :)
A partyról mi "szervezők" fél 6-6 körül jöttünk el, hozzá kell tennem, hogy az utolsó fél-1 órában én csak sütit pakoltam...
Így volt, nem így volt, de minden nagyon szép volt. ;)

Snowdays

március 2., csütörtök
Ma délután kezdődtek a sínapok. Este 6-kor vacsiztunk a menzán, aztán 5 busszal, 250-en mentünk az egyik síterületre (Meran 2000). Minden 2. ember kapott egy szánkót. Én F-fel, egy német lánnyal szánkóztam együtt. Egyikőnk sem szánkózott még ilyen pályán, azt sem tudtuk hogyan kell irányítani a szánkót. Szóval az első csúszásunk katasztrofális volt. Én is fékeztem, így mind a kettőnket betakart a hó. Arcunk – fülünk, orrunk, szánk és a nyakunk tele lett hóval, majd egy másik szánkóba durrantottunk bele. Onnantól kezdve rájöttem hogyan lehet irányítani. :) De jó huplis volt az út végig, a fenekemet jól szétverte. De ez még nem tántorított vissza minket, csúsztunk még kétszer. Viszont az utolsó csúszás nagyon rossz volt, mert addigra már teljesen ki volt csúszkálva a pálya, és olyan hullámos volt, hogy csak ugratásokból állt. A karambolozásokból is jópár szép foltot szereztem.
Ezután mentünk a bárba, ott felmelegedtünk, este 2-kor indultunk hazafele. 3-kor már ágyban voltam.

március 3., péntek

7.30-kor keltem, mentem reggelizni, 8.30-kor ment az első busz Carezzaba, egy másik sípályára. Már nagyon vártam ezt a napot, mert snowboardozni akartam, és most volt rá lehetőség kipróbálni, és ráadásul tanárral. A pályán végre megtaláltam a tanárt (MC), hármónkat kellett volna tanítania, de az egyiket én nem is láttam, a másik meg azt mondta, hogy ő nem teljesen kezdő, ezért ő inkább megy egyedül. Másfél órát gyakoroltunk, utána mentünk ebédelni, aztán kezdődött egy verseny, amin MC-nek segíteni kellett. Én napoztam egy kicsit, aztán elkezdtem megint gyakorolni a snowboardot. A, a lakótársam segített egy kicsit. :) Később megint jött MC, és még gyakorolt velem másfél órát. Közben persze jókat nevettünk. Csináltam hóangyalkát is párszor. Na meg mikor a kezet fogtam, sikerült a fordulás, mikor nem, akkor rögtön estem. A végén már csak a kesztyűjét fogtam, meg ő is épphogy, mert közben lassan kihúzta a kezét...:) Este 6-kor indultunk vissza Bolzanóba, vacsiztunk a menzán, este 11-kor meg mentünk a buliba. Ott találkoztam is megint MC-vel, táncoltunk is. :) 1.30-3.00-ig a bárban kellett dolgoznom, én voltam a csapos. :) De elég gáz volt az egész, mert mire én ugye odakerültem, addigra semmi alkohol nem maradt szinte, és persze mindenki alkoholt kért. Na de én pár perccel azért hamarabb leléptem, mert már elegem volt. :)

március 4., szombat

Reggel 7-kor keltem, mentem reggelizni. Hát mondani sem kell, én voltam az első. Fél 9-kor találkoztam a többiekkel az egyetem előtt, de még szinte senki nem volt ott. Még visszaugrottunk a koliba egy kicsit, aztán 9 után nem sokkal mentünk Trafoiba. Az út 2 órás volt. A többiek már kezdtek is a röplabdával, mi meg csúszkáltunk minisível, amire rá lehet ülni, meg gumikerekekkel. 3-ig még minden rendben is volt, de aztán jött a nap csúcspontja, legalábbis nekem. Több gumikereket összekötöttünk, aztán csúsztunk le a dombon. De az kitért az útról, és meglehetősen rossz helyen landoltunk. Kb. 1 métert zuhantunk, és a hófal mögött/alatt padok, asztalok voltak. Hát én mindent taroltam, a többiek meg felettem, mellettem repültek, ill. rajtam mentek keresztül. MC csak egy nyugágyat tört szét. Én a fejemmel találtam el egy pad szélét. Mákomra a halántékomat ütöttem, és nem a szememet.
A következő 2 óra csak szenvedés volt nekem, mert a következő busz csak 5-kor ment vissza Bolzanóba. A szemem persze jól feldagadt, bekékült, piros is volt... MC meg ápolgatott, meg hozta a havat, amivel jegeltem a fejem.
Este 8-kor elmentünk egy étterembe vacsorázni. A kolitársamékkal mentünk, meg azokkal, akik szintén itt voltak a sínapokon. Nagyon finomat ettünk. :)
A mai partit mind a ketten kihagytuk, és a ruhatárban sem kellett dolgoznom.