Hétvége + képek

Ezeket a képeket az elmúlt 2 hétben készítettem Bolzano-ról, illetve egy közeli hegyről. :)

Hm, vasárnap már megint nem tudtam megülni a fenekemen, többek között a szokásos probléma miatt: hideg van a szobában...
Így megint elindultam, hogy megnézzem azt a várat, ahova már a múlt héten el akartam menni. :)
Azt a szakaszt már jól ismertem, amit a múlt héten megtettem, de valahogy most hosszabbnak tűnt mégis. És arra is rá kellett jönnöm, hogy a múltkor jól tettem, hogy visszafordultam. :) Mert onnantól kezdve elég veszélyes helyeken jártam. Egyrészt volt egy kapu, ami után már elég sűrű lett az erdő, találkoztam pár pókhálóval is... :) Az út egyre keskenyebb lett, mellettem szinte mindenhol szakadékszerűség... Mindenhol hó, és csúszott is rendesen, főleg, hogy a hó alatt vastag levélréteg volt, amit persze csak akkor vesz észre az ember, ha már rálépett... :))
Volt egy elég meredek rész, ahol komolyan el kezdtem gondolkodni, hogy merjek-e ilyen időben tovább menni. De aztán a szikla mellett észrevettem, hogy van drót kifeszítve, így volt miben kapaszkodni, és lám, tovább mentem. :) Így lassan átjutottam a hegygerincen is. Egy idő után találtam egy oszlopot 3 táblával: Settequerche (itt lakom én - és ebből az irányból jöttem), Terlan és Helfenburg. Ez utóbbihoz akartam eljutni, de mivel amerre a Terlan tábla mutatott, láttam egy házikót, elindultam felé... Elég misztikus volt az egész, mert kocsinyom is vezetett a házhoz, amit a hó már eléggé betakart, egyfolytában zörejt hallottam az erdőből, kutyaugatás visszhangzott... De csak felmentem a házhoz, ahol láttam két szép őzikét, teljesen szelídek voltak, oda is jöttek volna hozzám, de ketrecben voltak. :( Csináltam pár fényképet, és visszamentem az útelágazáshoz. Megint gondolkodóba estem, merre menjek... A beázott cipőm, majd' térdig vizes nadrágom azt suggallta, menjek vissza; de a fránya piros-fehér jelzés és Helfenburg csak csalogatott tovább. Gondoltam még elmegyek a következő kanyarig, hátha látom már a célt. De ott csak az újabb jelzést, az újabb emelkedőt és az újabb kihívást láttam. :)
Egy kis sziklamászás következett, de aztán volt egy pont, ahonnan már nem tudtam tovább menni, mert a levelek és a hó miatt nagyon csúszós volt minden, így kénytelen voltam (másodszor is) feladni. Majd ha jobb idő lesz, próbálkozom megint, vagy másik irányból - már ha létezik egyáltalán... :) De a képek azért magukért beszélnek... :)

Hó, hó és még mindig (hű)hó...

Szóval esik a hó :) Tegnap este óta egyfolytában. A kis falucskámban reggelre 5 cm hó esett, ennek következtében már megint kimaradt az a fránya busz, amivel pont Bolzano-ba akartam jönni :-/ Így egy órával később jöttem, és rögtön mentem úszni. Ma azért többen voltak, mint tegnap, de most is nagyon jól esett. :)
Most buzgómócsing módjára nekiállok olvasni... a hétvégén is az lesz a program, hacsaknem megint rámjön a mehetnék, és elmegyek a várba, amivel már a múlt héten is próbálkoztam. :)

Munka

A héten már nekiláttunk a "nagy munkának". Volt egy közös megbeszélésünk is. A társaság jó, mert mindenki elmondja a véleményét, kérdéseit. :) És még naplót is vezetünk róla...
Ma voltam végre úszni. Király volt, de asszem lesz egy kis izomlázam tőle... már rég úsztam. Aztán loholtam a menzára, de már megint csak tésztát ettem. :( Asszem pár hét múlva tészta-csömöröm lesz...

Második hét...

2006. január 22. – vasárnap
Úgy volt, hogy ma megyek síelni, de az a hülye busz nem jött, vagy hamarabb elment, mint kellett volna neki. Így lemaradtam a síelésről. :( Pedig csak ezért keltem fel 7-kor... De így hazajöttem, és aludtam tovább. :) És majd megfagytam. Nagyon hideg van a szobában. :(

2006. január 21. – szombat
Végre addig aludtam, amíg csak bírtam... de 10-kor már felébredtem. Egy jó ideig fagyoskodtam a szobában, aztán gondoltam járok egyet a faluban. De ez egy nagyon kicsi falu, és a falu határában találtam megint egy turista jelzést, meg a távolban láttam egy várat is, gondoltam megnézem. Elég sokat gyalogoltam már, a vár nem igazán volt a láthatáron, viszont a nap már kezdett lemenni, így kénytelen voltam visszafordulni. Majd jövő héten hamarabb elindulok, és remélem el is jutok a várig. :)
Este taliztam M-mel, elmentünk Eppan-ba, parkolóhelyet alig találtunk. Beültünk egy kávézóba, aztán még bementünk Bolzano-ba, megint a Blaues Schiff nevű helyre mentünk, ahol a pultosok magyarok voltak. De már eléggé türelmetlenek voltak, mert zárni akartak, és még elég sok ember volt... Persze ugye én voltam ott az egyetlen, aki értett mindent, mit beszélnek. Fél 2-kor mentünk haza.

2006. január 20. – péntek
Délután kiköltöztem Siebeneich-ba. Az ürge rendes volt, mert eljött értem a diákszállóba. :)

Este közös tanszéki vacsora volt egy tök jó étteremben. Végre összeismerkedtem az évfolyamtársakkal. Ez is egy elég vegyes csapat. Nem tudom, hogy a prof meg a tanszéki dolgozók kivételével volt-e olasz a csapatban... :)
A vacsi természetesen több fogásos volt. Hát most láttam, hogy igen, az olaszok értik a módját, hogyan és mit kell enni. :) Salátatállal kezdődött az egész, aztán mindenki rendelt előételt, ami többnyire felvágott volt pirítóssal. Én norvég lazac- és kardhal tálat rendeltem.:)

Most ettem először nyers halat. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy nyers lesz, de egész finom volt. :) Mellettem egy brazil srác (J.) ült, vele közösen rendeltük a vacsit, és persze közösködtünk. Ő garnélás tálat rendelt. Főfogásnak szarvashusit kértünk nokedliszerűséggel, és bárányhusit zöldségkörettel. Ez utóbbit elfelejtették kihozni. :( De végül is nem baj, mert így is majd kipukkadtunk, mire eddig mindent megettünk. Aztán még jött a desszert... :) Én almásrétest kértem, J. gesztenyepürét. A vacsi fél 9-től hajnali 1-ig tartott. :) Szerencsére volt, aki kocsival hazavitt... De M is felajánlotta, hogy ha nem tudok mivel hazajönni (mert ugye már Siebeneich-ban lakom), akkor ő eljön értem, és hazavisz. :)

Szállás

Ma délelőtt felhívott egy ürge szállásügyben. Ez feleannyi, mint a tegnapi, csak nem Bolzano-ban van, hanem egy közeli faluban – Siebeneich/Settequerche-ben.

10-re volt megbeszélve a találka a prof-fal, és a többi diákkal, akik azon dolgoznak, amin nekem is kell. Persze a prof késett 1 órát, én addig összeismerkedtem 2 sráccal a csapatból, és elmentünk kávézni egyet. 11-kor már mindenkinek sikerült odaérni a megbeszélt találkára. :)
Fél 1-ig tartott a megbeszélés, de túl sokkal többet nem tudtam meg, mint múlt pénteken… de legalább megbeszéltük, hogy lesz külön asztalom, meg majd kapok kulcsokat is. :)

Délután megint szállás-keresés volt, meg volt még ez fél órás megbeszélésem a prof-fal, ahol megtudtam, hogy problémák voltak a „double degree”-mel, de végül is sikerül a 2 német prof-nak (német + olasz) megegyezni, és már az „European Master Sudents” listáján vagyok. :)

Mindezek után elmentem Siebeneich-ba megnézni a szállást… el is fogadtam.

Első hetem Bolzano-ban

Ma jutottam el végre addig, hogy az eddig megírt blog-omat felrakjam. Ìme:

2006. január 17. – kedd
Megint voltam jópár helyen szállás ügyben, sajnos még mindig sikertelenül. De ma mire vetemedtem… :) Megláttam egy apácát és követtem.:) Pont imádkozni ment, megvártam, míg végzett, addig a terepet is felderítettem. Aztán megkérdeztem tud-e valamit segíteni, de mivel ő sem bolzano-i, így csak megmutatta hol kihez fordulhatok. De az is csak egy koli volt, természetesen teltházzal.

2006. január 16. – hétfő
Szálláskeresésen kívül túl sok mindent nem csináltam. Este M. elvitt pizzázni. És csodák csodájára finom volt az olasz pizza! :)

2006. január 15. – vasárnap
Megint 9-kor keltem. Kár, hogy csak 9.30-ig van reggeli. :( Ja, és hogy ezek nem ismerik a felvágottat… kiakasztó. Még jó, hogy legalább májkrémet adnak.
11-kor nekivágtam a hegyeknek. Gondoltam vándorlok pár órát. Hát elég hosszúra sikeredett. Bolzano 262 méter magasan fekszik. Én annyit meneteltem, hogy Oberbozen-ben (Felső-Bolzano) kötöttem ki, ami 1220 méter magasan van. Végül is szinte végig csak 25 % emelkedő volt. Már az elején a nyelvemen tapostam, pedig azért már Bécsben gyúrtam a sok gyaloglással. :) Végig a piros 6-os utat követtem. Térképem volt, de csak egy skicc. Persze én tök nem ott jártam, ahol én azt gondoltam. De az elgondolásaim szerint egyszer letértem jobbra, onnantól kezdve a kék 23-as jelzést követtem. Egy idő után megint egy elágazáshoz értem, egyenesen kék 23, jobbra tök meredeken lefelé kék 2-es jelzés. Gondoltam, tartom a kék 23-ast. :) Na, hát egy tanyaszerűségen kötöttem ki, persze jó kis kátyús, tehénszaros, bioszagú út vezetett oda. Aztán ahogy közeledtem az istálló felé, valahogy elfogyott a kék 23-as jelzés. :( És már csak egy felém közeledő kutya, és egy magát döglöttnek tettetett tyúk marad a láthatáron a bioszag és az egyre nagyobb sz.rkupacok mellett. Így gondolkodás nélkül visszafordultam. :) Az úton visszafelé tanakodtam, térjek-e vissza a piros 6-os folytatásara (amit azért hagytam abba, mert az út baromi meredeken folytatódott, az már nem csak 25 %-os emelkedő volt.), vagy próbáljam ki a kék 2-es utat. Végül a kék 2-es mellett döntöttem. Ez az út sem tetszett különösen. Mindig csak lefelé kellett menni, ez különösképp nem volt rossz, de valahogy az irány nem egészen volt jó, egyre csak távolodtam Bolzano-tól - holott már eddig is elég messzire jutottam… :) Útközben találkoztam 2 emberrel, akiknek szintén lógott a nyelvük – én meg frissen és üdén mentem csak lefelé rendületlen, bár kételkedve. Már csak azért is, mert ha úgy lihegnek, ahogy lihegtek, akkor az út még mindig lefelé visz… De én mentem tovább. Eljutottam egy teljesen havas részhez, ahol volt egy szem lakatlan ház is, a völgyben. Kicsit körbesétáltam, mentem tovább, át egy pici hídon. Erre megláttam egy táblát a kék 2-es jelzés mellett. Hát állt rajta valami olyasmi szó, amiből arra következtettem, hogy az egy „körút”, azaz ugyanoda jutok vissza, ahol épp álltam. Ezt meg csak azért sem akartam megkockáztatni, mert már fél 3 elmúlt. Így uzsgyi vissza. Na, hát persze így megint végig emelkedő volt. De egy bő fél óra után visszajutottam a piros 6-os jelzéshez. Alighogy nekivágtam a nagy emelkedőnek, összetalálkoztam végre megint valakivel. :) Ezt most még mosolygósan írom…:) Egy olasz bácsi volt, és hát ha ő épp nem szólított volna meg, akkor én tettem volna. Egy kicsit pityóka „illatú”, 60 év körüli olasz ürge volt, és szerencsére jól tudott németül. Kérdezte, hogy hát én meg mit csinálok ott a hegyekben (ahol a madár sem jár). Mondtam, vándorolok. :))) Végül kérdezte honnan jövök, merre megyek, mit keresek, hogy hívnak, honnan származom, hogyhogy ilyen jól beszélek németül… Szóval kérdés az volt bőven. :) De szerencsére választ is kaptam, hogy merre megyek, mert ugye én azt nem tudtam megmondani. :) Közben ő is bemutatkozott, ha jól emlékszem, Romano volt a neve, vagy valami hasonló. Szóval puszipajtások lettünk, és örült neki, hogy a hegyekben egy magyar lánnyal találkozott. Egyébként a „jó napot!”-ot tudta magyarul. A végén akart adni még egy „sexy kuss”-t is, na de azt villám gyorsan hárítottam. :DDD No, de az elmondása szerint – ami igaz is volt – 1 óra kellett, míg feljutok Oberbozen-be. Végig emelkedő volt. A jó kis bakancsom jól feltörte a sarkam. Mikor felértem, felvonóval visszamentem Bolzano-ba. 5 után nem sokkal már a diákszállóban voltam.
Pihenésképp elővettem az olasz könyvet is estére. :)

2006. január 14. – szombat
9-kor megint reggeli. Végre találtam egy talán olcsó élelmiszerboltot. :) Olyasmi, mint a Netto Németo.-ban, csak drágább. Hiába Olaszo-ban vagyok…
Délután a könyvtárban nyomultam, töltögettem le ezt-azt. De még jó, hogy a prof azt ígérte, hogy küld nekem anyagot, legyen mit olvasnom a hétvégén.
Este még néztem 1 filmet, és végre 10-kor már le is feküdtem. :)

2006. január 13. – péntek
Ez a reggeli nekem kész kínzás. Tök nehéz felkelni 9-kor. :) Na jó, ebbe belejátszik, hogy szerdán nem aludtam, csak buszoztam. 10-re mentem a prof-hoz. Pontos is voltam, mikor megérkeztem, mondta, üljek le, mindjárt jön. Hát az a mindjárt 1 óra volt. Mindegy, feltaláltam magam, Találtam az irodájában egy jó kis újságot, azt olvasgattam. :)
1 órát beszéltünk, 12-kor meg el kellett mennem, mert találkám volt egy csajjal szállás ügyben, de késett vagy háromnegyed órát (hurrá! Még jó, hogy a prof-ot félbeszakítottam :( ), és aztán mondta, hogy ő hosszú távra keres bérlőt. Ezek után mentem a könyvtárba netezni, voltam a menzán is, ami szintén jó kis show volt. :) Van 3 féle menüváltozat (mennyiségre): sok, közepes, kevés. Van előétel, köret és főétel. Ezeknek a kombinációjából jön ki az ebéd mennyisége. A konyhások nem igazán tudnak németül, én még kevésbé olaszul. Választhattam egy előételt, meg két köretet, de valahogy az sem volt mindegy, hogy milyen köretet, az még az ajtón kívül fel volt sorolva. Persze csak ebéd után olvastam. :) A fizetés is jó volt. Gondoltam készpénzzel fizetek, de az nem úgy működik ám. :) A diákomat fel kell tölteni pénzzel, és úgy lehet fizetni. Na mire ezt is elmagyarázták, hol és hogyan…:)
Délután voltam 2 bankban is, mert gondoltam nyitok itt is bankszámlát. Mondhatni meggondoltam magam. :) Az V. banknál csak 125 euro lett volna egy évre a számlanyitásom, ill. –zárásom külföldi diákként. Az R. bankban mindez csak 60 euro lett volna, de ehhez meg kéne legyen olasz adókártyám. Hurrá, még szállásom sincs, addig még bejelentkezni sem tudok, ergo nincs még tartózkodásim sem. Nemhogy adókártya....
Vettem olasz SIM-kártyát. Az új számom: +39 347 2435 847 (a német és a magyar is megvan még).
Este megint találkoztam M-vel, megint beültünk egy helyre, ennek viszont nem tudom a nevét, valahol a Lauben-úton volt. Ez hangulatosabb volt, mint a tegnapiak. Ma viszont már fél 1-kor hazahozattam magam. :)

2006. január 12. – csütörtök
Hajnali 3-kor érkeztem Bolzano-ba. Szerencsére nem sokat keveregtem a városban, viszonylag könnyen megtaláltam a diákszállót. Reggel 9-kor keltem, hogy nehogy lekéssek a reggeliről, pedig tök nem voltam éhes. Utána mentem az egyetemre. Hát nem mondhatom, hogy könnyen megtaláltam a titkárnő (F.C.) szobáját, de a végén csak meglett.:) Aranyos kis csajszi, meg kedves is nagyon. Bemutatott a prof-nak (E.F.).
Ezek után mentem az egyetem másik épületébe, ott megkaptam a diákom, meg érdeklődtem szállás iránt – sikertelenül.
Este fél 9-kor találkoztam M-vel, az olasz sráccal, aki már sok mindent segített neten keresztül. Voltunk pár beülős helyen, de szinte mindegyik tele volt. Végül is az egyik a Blaues Schiff volt, a másik meg egy étteremszerűség volt, ahol helyet is találtunk. Jót beszélgettünk, jókat mesélt az életéről, amire most nem térek ki. Hajnali 1-kor mentünk haza. Én a diákszállóba, ő meg Meran-ba.

2006. január 9-11. – hétfő-szerda
I. minden nap ment dolgozni, én megvettem a buszjegyem Bolzano-ba meg jártam Bécset. Voltam Schönbrunnban, a Belvedere-nél, meg a belvárosban sétáltam nagyokat. Nagyon volt, így kissé szét is fagytam. Este az elalvással sosem volt gondom :)
Hétfőn este főztünk paprikás krumplit, elég sokra sikeredett, így 3 napig azt ettünk.:)
11-én már okosabbak voltunk, taxival cuccoltunk ki a buszállomásra. 18.15-kor indult a busz.

2006. január 8. – vasárnap
Ma I-nál ebédeltünk T-val:) Zöldséglevest és marhapörköltet csinált. Nagyon jól sikerült. Este 7-kor mentem I-val Bécsbe, most szerencsére nem vittem annyi cuccot magammal, mint mikor Drezdába mentünk. De azért így is elég volt a cipekedés.