Első hetem Bolzano-ban

Ma jutottam el végre addig, hogy az eddig megírt blog-omat felrakjam. Ìme:

2006. január 17. – kedd
Megint voltam jópár helyen szállás ügyben, sajnos még mindig sikertelenül. De ma mire vetemedtem… :) Megláttam egy apácát és követtem.:) Pont imádkozni ment, megvártam, míg végzett, addig a terepet is felderítettem. Aztán megkérdeztem tud-e valamit segíteni, de mivel ő sem bolzano-i, így csak megmutatta hol kihez fordulhatok. De az is csak egy koli volt, természetesen teltházzal.

2006. január 16. – hétfő
Szálláskeresésen kívül túl sok mindent nem csináltam. Este M. elvitt pizzázni. És csodák csodájára finom volt az olasz pizza! :)

2006. január 15. – vasárnap
Megint 9-kor keltem. Kár, hogy csak 9.30-ig van reggeli. :( Ja, és hogy ezek nem ismerik a felvágottat… kiakasztó. Még jó, hogy legalább májkrémet adnak.
11-kor nekivágtam a hegyeknek. Gondoltam vándorlok pár órát. Hát elég hosszúra sikeredett. Bolzano 262 méter magasan fekszik. Én annyit meneteltem, hogy Oberbozen-ben (Felső-Bolzano) kötöttem ki, ami 1220 méter magasan van. Végül is szinte végig csak 25 % emelkedő volt. Már az elején a nyelvemen tapostam, pedig azért már Bécsben gyúrtam a sok gyaloglással. :) Végig a piros 6-os utat követtem. Térképem volt, de csak egy skicc. Persze én tök nem ott jártam, ahol én azt gondoltam. De az elgondolásaim szerint egyszer letértem jobbra, onnantól kezdve a kék 23-as jelzést követtem. Egy idő után megint egy elágazáshoz értem, egyenesen kék 23, jobbra tök meredeken lefelé kék 2-es jelzés. Gondoltam, tartom a kék 23-ast. :) Na, hát egy tanyaszerűségen kötöttem ki, persze jó kis kátyús, tehénszaros, bioszagú út vezetett oda. Aztán ahogy közeledtem az istálló felé, valahogy elfogyott a kék 23-as jelzés. :( És már csak egy felém közeledő kutya, és egy magát döglöttnek tettetett tyúk marad a láthatáron a bioszag és az egyre nagyobb sz.rkupacok mellett. Így gondolkodás nélkül visszafordultam. :) Az úton visszafelé tanakodtam, térjek-e vissza a piros 6-os folytatásara (amit azért hagytam abba, mert az út baromi meredeken folytatódott, az már nem csak 25 %-os emelkedő volt.), vagy próbáljam ki a kék 2-es utat. Végül a kék 2-es mellett döntöttem. Ez az út sem tetszett különösen. Mindig csak lefelé kellett menni, ez különösképp nem volt rossz, de valahogy az irány nem egészen volt jó, egyre csak távolodtam Bolzano-tól - holott már eddig is elég messzire jutottam… :) Útközben találkoztam 2 emberrel, akiknek szintén lógott a nyelvük – én meg frissen és üdén mentem csak lefelé rendületlen, bár kételkedve. Már csak azért is, mert ha úgy lihegnek, ahogy lihegtek, akkor az út még mindig lefelé visz… De én mentem tovább. Eljutottam egy teljesen havas részhez, ahol volt egy szem lakatlan ház is, a völgyben. Kicsit körbesétáltam, mentem tovább, át egy pici hídon. Erre megláttam egy táblát a kék 2-es jelzés mellett. Hát állt rajta valami olyasmi szó, amiből arra következtettem, hogy az egy „körút”, azaz ugyanoda jutok vissza, ahol épp álltam. Ezt meg csak azért sem akartam megkockáztatni, mert már fél 3 elmúlt. Így uzsgyi vissza. Na, hát persze így megint végig emelkedő volt. De egy bő fél óra után visszajutottam a piros 6-os jelzéshez. Alighogy nekivágtam a nagy emelkedőnek, összetalálkoztam végre megint valakivel. :) Ezt most még mosolygósan írom…:) Egy olasz bácsi volt, és hát ha ő épp nem szólított volna meg, akkor én tettem volna. Egy kicsit pityóka „illatú”, 60 év körüli olasz ürge volt, és szerencsére jól tudott németül. Kérdezte, hogy hát én meg mit csinálok ott a hegyekben (ahol a madár sem jár). Mondtam, vándorolok. :))) Végül kérdezte honnan jövök, merre megyek, mit keresek, hogy hívnak, honnan származom, hogyhogy ilyen jól beszélek németül… Szóval kérdés az volt bőven. :) De szerencsére választ is kaptam, hogy merre megyek, mert ugye én azt nem tudtam megmondani. :) Közben ő is bemutatkozott, ha jól emlékszem, Romano volt a neve, vagy valami hasonló. Szóval puszipajtások lettünk, és örült neki, hogy a hegyekben egy magyar lánnyal találkozott. Egyébként a „jó napot!”-ot tudta magyarul. A végén akart adni még egy „sexy kuss”-t is, na de azt villám gyorsan hárítottam. :DDD No, de az elmondása szerint – ami igaz is volt – 1 óra kellett, míg feljutok Oberbozen-be. Végig emelkedő volt. A jó kis bakancsom jól feltörte a sarkam. Mikor felértem, felvonóval visszamentem Bolzano-ba. 5 után nem sokkal már a diákszállóban voltam.
Pihenésképp elővettem az olasz könyvet is estére. :)

2006. január 14. – szombat
9-kor megint reggeli. Végre találtam egy talán olcsó élelmiszerboltot. :) Olyasmi, mint a Netto Németo.-ban, csak drágább. Hiába Olaszo-ban vagyok…
Délután a könyvtárban nyomultam, töltögettem le ezt-azt. De még jó, hogy a prof azt ígérte, hogy küld nekem anyagot, legyen mit olvasnom a hétvégén.
Este még néztem 1 filmet, és végre 10-kor már le is feküdtem. :)

2006. január 13. – péntek
Ez a reggeli nekem kész kínzás. Tök nehéz felkelni 9-kor. :) Na jó, ebbe belejátszik, hogy szerdán nem aludtam, csak buszoztam. 10-re mentem a prof-hoz. Pontos is voltam, mikor megérkeztem, mondta, üljek le, mindjárt jön. Hát az a mindjárt 1 óra volt. Mindegy, feltaláltam magam, Találtam az irodájában egy jó kis újságot, azt olvasgattam. :)
1 órát beszéltünk, 12-kor meg el kellett mennem, mert találkám volt egy csajjal szállás ügyben, de késett vagy háromnegyed órát (hurrá! Még jó, hogy a prof-ot félbeszakítottam :( ), és aztán mondta, hogy ő hosszú távra keres bérlőt. Ezek után mentem a könyvtárba netezni, voltam a menzán is, ami szintén jó kis show volt. :) Van 3 féle menüváltozat (mennyiségre): sok, közepes, kevés. Van előétel, köret és főétel. Ezeknek a kombinációjából jön ki az ebéd mennyisége. A konyhások nem igazán tudnak németül, én még kevésbé olaszul. Választhattam egy előételt, meg két köretet, de valahogy az sem volt mindegy, hogy milyen köretet, az még az ajtón kívül fel volt sorolva. Persze csak ebéd után olvastam. :) A fizetés is jó volt. Gondoltam készpénzzel fizetek, de az nem úgy működik ám. :) A diákomat fel kell tölteni pénzzel, és úgy lehet fizetni. Na mire ezt is elmagyarázták, hol és hogyan…:)
Délután voltam 2 bankban is, mert gondoltam nyitok itt is bankszámlát. Mondhatni meggondoltam magam. :) Az V. banknál csak 125 euro lett volna egy évre a számlanyitásom, ill. –zárásom külföldi diákként. Az R. bankban mindez csak 60 euro lett volna, de ehhez meg kéne legyen olasz adókártyám. Hurrá, még szállásom sincs, addig még bejelentkezni sem tudok, ergo nincs még tartózkodásim sem. Nemhogy adókártya....
Vettem olasz SIM-kártyát. Az új számom: +39 347 2435 847 (a német és a magyar is megvan még).
Este megint találkoztam M-vel, megint beültünk egy helyre, ennek viszont nem tudom a nevét, valahol a Lauben-úton volt. Ez hangulatosabb volt, mint a tegnapiak. Ma viszont már fél 1-kor hazahozattam magam. :)

2006. január 12. – csütörtök
Hajnali 3-kor érkeztem Bolzano-ba. Szerencsére nem sokat keveregtem a városban, viszonylag könnyen megtaláltam a diákszállót. Reggel 9-kor keltem, hogy nehogy lekéssek a reggeliről, pedig tök nem voltam éhes. Utána mentem az egyetemre. Hát nem mondhatom, hogy könnyen megtaláltam a titkárnő (F.C.) szobáját, de a végén csak meglett.:) Aranyos kis csajszi, meg kedves is nagyon. Bemutatott a prof-nak (E.F.).
Ezek után mentem az egyetem másik épületébe, ott megkaptam a diákom, meg érdeklődtem szállás iránt – sikertelenül.
Este fél 9-kor találkoztam M-vel, az olasz sráccal, aki már sok mindent segített neten keresztül. Voltunk pár beülős helyen, de szinte mindegyik tele volt. Végül is az egyik a Blaues Schiff volt, a másik meg egy étteremszerűség volt, ahol helyet is találtunk. Jót beszélgettünk, jókat mesélt az életéről, amire most nem térek ki. Hajnali 1-kor mentünk haza. Én a diákszállóba, ő meg Meran-ba.

2006. január 9-11. – hétfő-szerda
I. minden nap ment dolgozni, én megvettem a buszjegyem Bolzano-ba meg jártam Bécset. Voltam Schönbrunnban, a Belvedere-nél, meg a belvárosban sétáltam nagyokat. Nagyon volt, így kissé szét is fagytam. Este az elalvással sosem volt gondom :)
Hétfőn este főztünk paprikás krumplit, elég sokra sikeredett, így 3 napig azt ettünk.:)
11-én már okosabbak voltunk, taxival cuccoltunk ki a buszállomásra. 18.15-kor indult a busz.

2006. január 8. – vasárnap
Ma I-nál ebédeltünk T-val:) Zöldséglevest és marhapörköltet csinált. Nagyon jól sikerült. Este 7-kor mentem I-val Bécsbe, most szerencsére nem vittem annyi cuccot magammal, mint mikor Drezdába mentünk. De azért így is elég volt a cipekedés.