már megint főzünk

nay szakácsok lettünk

Költözök!!!

Hehe, ma csak 11-kor másztam ki az ágyikómból. Igaz már 8 óta ébren voltam, de olyan rég heverésztem egy jót. :) Délben elmentm úszni. Hát az elején nem voltam vmi jó formában, minden porcikám aludt még. :) De a végén már mindenkit leelőztem. :) Ebéd után beszéltem a házibácsival - természetesen olaszul. :) De nagyon ügyesen elmagyaráztam neki, hogy az apartmanon belül szeretnék átköltözni a másik üres szobába, ami történetesen majd' kétszer nagyobb, mint a mostani. A házibácsi meg is dícsért, hogy az én olaszom sokkal jobb, mint azoké, akik már hónapok óta Olaszo-ban vannak... :)
No, a szobacsere sikerült... ezek után ki akartam cserélni a két ágyat, mert a nagyobb szobában nyikorgós volt, de aztán ügyes módos megoldottam, kicséltem a rácsot, így most egyik ágy sem nyikorog. :) Mindenki jól jár. Ezek után következett a szekrényátépítés. :) Az akasztós szekrényből csináltam polcos szekrényt. :) Ezt egy nagytakarítás követte, majd nekiláttam átcuccolni. Hát nem mondhatom, hogy kilométerhiányom volt, de jártam fel-le eleget...
De végre nagy szobám van, és szép napos, ha a napocska is úgy akarja... :))
Este még találkoztam M-mel, mert már rég láttuk egymást. :)

hétvége

Szombaton hárman találkoztunk az egyetemen: V, MA és én. Mivel a vrosban karnevál volt, így felraktuk a velencei maszkunkat, és elsétáltunk a belvárosba. Nagy nehezen megtaláltuk a karnevált, ami elég hangulatos volt, forralt bort is kaptunk! :) És persze repetáztunk is. :)
Este találkoztam még M-mel, de mivel nem akart a városban maradni, így elhívtam a koliba, úgyhgy csocsóztunk meg pinyóztunk egy kicsit. :)

Vasárnap meghívtam a többieket egy süti-partira. Miután megettü az összes sütit, meg ittunk sok teát, elkezdtünk játszani:) Csocsó, pingpong és darts. Kb. 4 órát játszottunk, és jól lefaradtunk, főleg V-től, mert nem játszott vmi jól, és mindig mindent meg akart magyarázni, hogy pl. miért nem tudta kivédeni a gólt. :)

Velence

Reggel 4.55-kor találkoztam V-vel az egyetemnél. Szegénynek nem volt olyan korán busza, így ő biciklivel jött be. 5.11-kor ment a vonat, Veronában át kellett szállnunk. Gyorsan megnéztük honnan indul a másik Velencébe. Volt 2 percünk, siettünk is. Már furcsa volt, hogy minden ilyen simán megy, mikor jött a kalauz. Mondott valamit, de nem értettük. Szerencsére tudott németül is, de sajnos egy olyan mondatot mondott, amit egyáltalán nem akartunk hallani, mégpedig: „Ez a rossz irány”. Szóval Milánó felé utaztunk, éppen Romanoban jártunk, leszálltunk, kicsit körbejártuk a kisvárost, aztán egy óra múlva mentünk vissze Veronába. Utána már jó vonatra szálltunk, 12.10-kor értünk Velencébe. :) 13 órakor találkoztunk Y-val, egyik hamburgi barátommal. Megkértem, hogy hozza el a cuccomat Hamburgból, amit még tavaly otthagytam. De elfelejtette. :( Nem értem hogy lehet egy összekészített csomagot a szobában felejteni... Kb. 1 órát sétáltunk együtt, aztán a San Marco téren mondta Y, hogy itt találkozunk 1 óra múlva. Kicsit csodálkoztam, hogy hát még csak most találkoztunk, miért akarunk egyáltalán különválni... Végül is a diákszállóban hagyta a leveleimet, amit szerencsére nem felejtett elhozni, azért akart visszamenni. V-vel sokat sétáltunk a belvárosban, vettünk maszkot is, mert ugye a karnevál az karnevál. :) Valaki engem le is fényképezett, ahogy raktam fel a maszkomat. :) Voltunk a dómban is, ahonnan rá lehetett látni az egész térre. Szerencsére nem volt aznap túl sok ember, szóval élvezhető volt. :) Egy idő után úgy döntöttünk, eszünk egy pizzát, és iszunk egy „olcsó” teát. Aki még nem tudná: ha az ember leül meginni a teát, minimum kétszer annyit fizet, mintha állva inná... de mi ettünk is... na mindegy. :(
Y 4 óra múltán jelentkezett, hogy elfelejtett megint valamit, úgyhogy majd jön. Este 7-kor találkoztunk újra, sétáltunk meg egy kicsit, ettünk egy finom fagyit, aztán 21.30-kor mentünk vissza Veronába. Este 11-től hajnali 1-ig ott sétálgattunk. Hajnali 3-kor értünk Bolzanóba.
Ja, és a vonaton egy fülkében ültünk egy magyar lánnyal, de csak a legvégén derült ki. :)

Hétfő

suli, welcome session, vacsi:)

Reinswald

2006. február 19. síelés
8.30 ment (volna) a busz, de természtesen nem jött. 2-3 napja egyfolytában esik az eső, a hegyekben a hó. Így azt a jó hírt kaptuk, hogy az utat lezárták, és nem közlekednek a buszok... Elcaplattunk a buszállomásra megtudakolni, hogy mégis mikor megy akövetkezõ busz, mert Szilvike nagyon síelni akar. :) Persze senki nem tudott semmit. Ìgy mivel Szilvike tényleg nagyon síelni akart, megkérdezte hogy lehet még eljutni a hegyekbe. Volt egy nem közvetlen járat, Sarntal-ban át kellett szállnunk, várni egy órát, és még 20 perc buszozás, és ott voltunk fél egykor Reinswald-ban, az üres sípályán. :). Ja, és mivel ilyen körülményes volt az egész út, így csak ketten mentünk E-vel. Az idő nem volt semmi, köd és hóesés. Ìgy E velem maradt, és tanítgatott. Néha már a bőrövvel fenyegetett, mert nem azt csináltam, amit mondott. :) Persze csak viccelt. :)
16.30-kor már jöttünk is vissza, mert akkor volt az utolsó busz. Èpp elértük.
E elhívott még színházba is, mert itt a koliban diákok játszották a West Side Story-t, és ő kapott pár ingyen jegyet. Jó volt az elõadás nagyon, csak kár, hogy olaszul volt .:) De szerencsére az énekek angolul voltak. :)

Eső és hó

Ma végre jól aludtam. Alig bírtam felkelni, és egész nap olyan voltam, mint akit agyonvertek. :)
Egész nap esett az eső, most épp a hó esik. De remélem ettől még tudunk holnap síelni menni...

Péntek!

2006. február 18.
Ma reggel végre beköltöztem a koliba. A szoba viszont nem tetszik. Megkaptam a legkisebb szobát a koliban, ami egy sarokszoba, szóval egyik leghidegebb szoba. De valahogy már meg sem lepődtem, mert amilyen pechem van a szobákkal... De azért rögtön mentem a házibácsihoz - aki csak olaszul beszél - és megértettem vele, hogy szobát szeretnék cserélni. Hát nemtom öszejön-e, de a remény hal meg utoljára. :)
Este a srácok (MS, V, MA) hívtak biliárdozni. Hát nem hagytam ki. De amilyen "jól" játszottam, többet biztos nem kell mennem. :) A végén MS és MA játszottak, én meg fogadtam V-vel, hogy ki nyer. É nyertem egy vacsorát. V főz nekem hétfőn. Hát kíváncsi vagyok, hogy csokiban kellett volna fogadni, vagy jó ötlet volt-e a főzés. :)
Éjfélkor még találkoztam M-vel is, de szegény még kicsit rossz passzban volt, mert kihúzták a 3. bölcsességfogát is.

Panaszok

Hehe, ma mikor beértem az irodába, V már itt volt. Megkérdeztem hogy van, és elkezdte sorolni hol fáj neki... Hát nincs egy porcikája sem, ahol ne fájna szegénynek. Fél 12 körül megérkezett MA is. Mondta, hogy ő a napot egy fájdalomcsillapítóval kezdte. Hm...:) Végül is mindegyikük az utolsó pályán esett eleget, ami tiszta jég volt, így nem is csodálom, hogy tele vannak kék-zöld foltokkal. MS is átnézett hozzánk, ő egész rendben van, a nyaka fáj csak. Nekem a jobb lábam, mert megnyomta a bakancs, meg a nyakam fáj.:)) IR-ről ma még nem hallottunk, de azért reméljük még az élők között van. :)
Most jött a hír, jól van:)

Síelünk!:))

január 12., vasárnap - Schwemmalm

Reggel megint jó korán kellett kelni, mert 7.10-kor ment a busz Merano-ba. A többiekkel (V, MS, IR, MA, AN, R) a buszon találkoztam, így nem kellett extra bemennem Bolzano-ba. Fél 10-kor értünk Schwemmalm-ba; útközben láttunk pár hőmérőt, -7 fokot mutattak. Nagy nehezen elkészültünk, és már a felvonón ültünk. Mivel az egész csapat kezdő volt, így mindenki a kék (kezdő) pályán gyakorolt egy kicsit, úgy közel másfél órát. :) IR-nek nagyon nehéz volt az első lejövetel, kb. 1 óráig tartott. Közben próbáltunk neki segíteni, de végül talált magának egy „oktatót”, ő sikeresen lehozta. :) MS-sel mindezek után kipróbáltuk az egyik piros pályát. A legeleje és a vége elég meredek, de a köztes része nagyon élvezetes volt. :) Párszor még lecsúsztunk ugyanazon a pályán, aztán mentünk tovább a következő piros pályára. Fekete pályát végül is nem is láttunk.
V egész jól síelt már ahhoz képest, hogy az elején akkorákat esett, hogy rossz volt nézni. MA is elég jól haladt, ahhoz képest, hogy neki ez volt a legeslegelső alkalom, hogy síelt.
Ca. 5 óra síelés után sajnos ott kellett hagynunk a gyönyörű hegyeket, a hosszú felvonókat és a vakító havat. Már csak le kellett jutnunk a hegyről, ami közel sem volt egyszerű. Az a pálya felért egy fekete pályával. AN ment elől, IR utána, én pedig a végén. (A többiek még nagyon el voltak maradva...) IR mindig lassan indult, aztán kezdett gyorsulni, a végén már zúgott lefelé; én felülről olyankor már csak egy nagy hófelhőt láttam, és tudtam, merrefelé kell venni az irányt. :) Egy idő után MS utolért minket, onnantól kezdve ő volt IR védőangyala. :) Én meg megpróbáltam esés nélkül lejutni a jégpályán... és sikerült is. A busz 16 órakor indult vissza. MA volt az utolsó, aki leért, szerencsére épségben, de tiszta havasan. Nem kellett mondania, hogy esett párszor, még a bajuszán is jégcsapok lógtak... :) A buszt is épp elértük, és már jöttünk is hazafelé a szerpentineken. :) Itthon találkoztam a házibácsival is, ő is síelni volt, és még véletlen láttam is a sípályán 2x is, de nem voltam benne biztos, hogy ő volt az.
Áááá, most meg nem érzem a lábaimat. :)))

A képeket most sem hagyhatom ki...

A nagy bevásárlás

Uff, ma reggel aztán volt nagy rohanás. Korán akartam kelni, ilyenkor az ember természetesen elalszik. 9.28-kor néztem az órára, 9.45-kor meg megy a busz. De nem hazuttoltam meg magam, és 10 perc alatt elkészültem, a buszra még min. 5 percet várnom kellett... A tanszéken találkozott a csapat(V, MS, IR, MA - elaludt szintén, őt most nem vártuk meg), és mentünk a piacra vásárolni. Én azt hittem majd több síruhát látunk, de csak egy árusnál volt, ott sem túl sok. Ettől függetlenül találtunk megfelelő nadrágot, de kabátot nem. Így nyakunkba vettük a várost, 3x körbejártuk, mire mindenki megvette a magának valót. :) Szóval nekem is van sínadrágom, -kabátom és -kesztyűm. :) I’m happy. :)
Hm, délután az úszást sem hagyhattam ki, heti negyedik volt. :) Holnap meg a nagy síelés!:)

Innsbruck - a kegyetlen hideg birodalma

2006. február 4. - szombat

Péntek este gyorsan hazarohantam a cuccomért, mert a fiúk (L és MS) jöttek értem az egyetemre. Mivel szombat reggel a 6 órási vonattal akartak Innsbruck-ba menni, így ott aludtam náluk. 4-en laknak egy apartmanban Bolzano legszélén. Azt hiszem én közelebb lakom az egyetemhez, legalábbis időben. :) Este 10 körül értünk hozzájuk. Hajnali 1-ig elborozgattunk, eszegettünk, ill. beszélgettünk. Elég vegyes volt a társaság, mint mindig. :) L(m) orosz, MS(m) litván, I(f) román, C(m) perui. C nem jött velünk...

Szombat reggel jól indult a napunk, 4.45-kor keltünk, mindenki gyorsan összekapta magát, I jóval korábban kelt, és szép kényelmesen meg is reggelizett. :) 5.35-kor indult a busz a vasútállomásra, hát épphogy odaértünk a buszmegállóba, és már jött is a busz. 5.50-re értünk az állomásra, volt tehát 10 percünk megvenni a jegyet, és elérni vonatot. Persze mi ezt is eléggé izgalmassá tettük... Először variáltunk, milyen jegyet vegyünk, aztán végül is sikerült eldöntenünk. Már csak kezelni kellett a jegyet, ill. jegyeket. De ez nem volt túl egyszerű. Itt úgynevezett értékkártyák (Wertkarte) vannak (mágneskártyák), különböző értékben. 3 kártyát kaptunk, amit egy speciális „lyukasztóval” kell érvényesíteni. De mivel a kártyák nem annyit érnek, mint amennyibe a jegy kerül, így trükközni kell velük. Először is a jegyet bele kell dugni a gépbe, megnyomni azt a számkombinációt, ahova menni akarunk, aztán visszaadja a kártyát. Ez elég egyszerűnek tűnik. :) Viszont ha a jegy többe kerül, mint amennyi pénz van a kártyán, akkor van egy plusz jel, amit meg kell nyomni. Na a rejtély az, hogy mikor, mert volt, hogy a kártya berakása előtt kellett megnyomni, volt, hogy utána... De lényeg a lényeg, 5.59-kor végre sikerült kitrükközni az egészet, és rohantunk a vonatra. Felszálltunk, és indult is a vonat. Kora reggel még sötét volt, így sajnos az elején túl sokat nem láttunk a gyönyörű hegyekből. Viszont ahogy kelt fel a nap, bearanyozta a hótakarta sziklacsúcsokat. :) Már előre örültünk, hogy ilyen napos időt fogtunk ki. :) Egyszer át kellett szállnunk, de 8.15-kor végre megérkeztünk Innsbruckba. Viszont az idő egyáltalán nem olyan volt, mint fent a hegyekben. :( Hideg volt, páradús és ködös. De az elején nem nagyon zavart ez minket, nyakunkba vettük a várost. Senki nem tudott semmit Innsbruckból, így kerestünk egy információs pontot, ahol csak egy nem túl részletes térképet találtunk. De ez alapján azért sikerült tájékozódnunk. Az egyik turista térkép alapján elindultunk megnézni az Ambras kastélyt. Majd’ két óra gyaloglás után elértünk a kastélyig, szinte teljesen szétfagyva. Örültünk is már neki, hogy megérkeztünk, gondoltuk majd odabent a múzeumban kicsit kiolvadunk. Tévedtünk. A pénztárnál még elég jó idő volt. De ahogy mentünk át egyik teremből a másikba, egyre hidegebb lett. A kiállítás nagyon tetszett, 15. századi páncélok, fegyverek voltak kiállítva. Volt ott egy gyönyörű bálterem, és egy kis kápolna is. Mire kijöttünk a múzeumból, egy kicsit megmutatta magát a napocska is. Visszafelé a várkertben láttunk egy nagyon szép pávát is. Mindezek után ismét a belváros felé vettük az irányt. Mikor már a belvárosban voltunk, megmutatták magukat az Innsbruckot körülvevő hegyek is. Eljutottunk a Hofburg várhoz, természetesen oda is bementünk „melegedni”, de ott is ki kellett ábrándulnunk. Néha-néha találtunk egy radiátort, arra rátapadtunk, meg a sapkánkat/kesztyűnket melengettük rajta. A városban tettünk még 1-2 kört, miután megint átfagytunk, megvettük a vonatjegyet, és beültünk egy kávézóba. A vonat 20 perc késéssel indult, így elég necces volt, hogy elérjem a Bolzano-Settequerche buszt, mert még az egyetemre is be kellett ugranom a fűtőtestért, hogy a hétvégén meg ne fagyjak a szobában. De szerencsére épp elértem. :)

Na de hogy Ti is lássátok Innsbruckot...

Már megint eltelt egy hét...

Ez a hét gyorsan eltelt, olvasáson és úszáson kívül más nem nagyon történt.
De most végre voltam a másik usziban is. Szerencsere nincsenek túl sokan, valószínű a vizsgaidőszak miatt, de így legalább kényelmesen lehet úszni. :)
Hm, mit is írjak még? Holnap megyek Innsbruckba, arról majd hétfőn beszámolok, természetesen képekkel együtt. :)