Bolzano 2006

13 február, 2006

Síelünk!:))

január 12., vasárnap - Schwemmalm

Reggel megint jó korán kellett kelni, mert 7.10-kor ment a busz Merano-ba. A többiekkel (V, MS, IR, MA, AN, R) a buszon találkoztam, így nem kellett extra bemennem Bolzano-ba. Fél 10-kor értünk Schwemmalm-ba; útközben láttunk pár hőmérőt, -7 fokot mutattak. Nagy nehezen elkészültünk, és már a felvonón ültünk. Mivel az egész csapat kezdő volt, így mindenki a kék (kezdő) pályán gyakorolt egy kicsit, úgy közel másfél órát. :) IR-nek nagyon nehéz volt az első lejövetel, kb. 1 óráig tartott. Közben próbáltunk neki segíteni, de végül talált magának egy „oktatót”, ő sikeresen lehozta. :) MS-sel mindezek után kipróbáltuk az egyik piros pályát. A legeleje és a vége elég meredek, de a köztes része nagyon élvezetes volt. :) Párszor még lecsúsztunk ugyanazon a pályán, aztán mentünk tovább a következő piros pályára. Fekete pályát végül is nem is láttunk.
V egész jól síelt már ahhoz képest, hogy az elején akkorákat esett, hogy rossz volt nézni. MA is elég jól haladt, ahhoz képest, hogy neki ez volt a legeslegelső alkalom, hogy síelt.
Ca. 5 óra síelés után sajnos ott kellett hagynunk a gyönyörű hegyeket, a hosszú felvonókat és a vakító havat. Már csak le kellett jutnunk a hegyről, ami közel sem volt egyszerű. Az a pálya felért egy fekete pályával. AN ment elől, IR utána, én pedig a végén. (A többiek még nagyon el voltak maradva...) IR mindig lassan indult, aztán kezdett gyorsulni, a végén már zúgott lefelé; én felülről olyankor már csak egy nagy hófelhőt láttam, és tudtam, merrefelé kell venni az irányt. :) Egy idő után MS utolért minket, onnantól kezdve ő volt IR védőangyala. :) Én meg megpróbáltam esés nélkül lejutni a jégpályán... és sikerült is. A busz 16 órakor indult vissza. MA volt az utolsó, aki leért, szerencsére épségben, de tiszta havasan. Nem kellett mondania, hogy esett párszor, még a bajuszán is jégcsapok lógtak... :) A buszt is épp elértük, és már jöttünk is hazafelé a szerpentineken. :) Itthon találkoztam a házibácsival is, ő is síelni volt, és még véletlen láttam is a sípályán 2x is, de nem voltam benne biztos, hogy ő volt az.
Áááá, most meg nem érzem a lábaimat. :)))

A képeket most sem hagyhatom ki...