Innsbruck - a kegyetlen hideg birodalma

2006. február 4. - szombat

Péntek este gyorsan hazarohantam a cuccomért, mert a fiúk (L és MS) jöttek értem az egyetemre. Mivel szombat reggel a 6 órási vonattal akartak Innsbruck-ba menni, így ott aludtam náluk. 4-en laknak egy apartmanban Bolzano legszélén. Azt hiszem én közelebb lakom az egyetemhez, legalábbis időben. :) Este 10 körül értünk hozzájuk. Hajnali 1-ig elborozgattunk, eszegettünk, ill. beszélgettünk. Elég vegyes volt a társaság, mint mindig. :) L(m) orosz, MS(m) litván, I(f) román, C(m) perui. C nem jött velünk...

Szombat reggel jól indult a napunk, 4.45-kor keltünk, mindenki gyorsan összekapta magát, I jóval korábban kelt, és szép kényelmesen meg is reggelizett. :) 5.35-kor indult a busz a vasútállomásra, hát épphogy odaértünk a buszmegállóba, és már jött is a busz. 5.50-re értünk az állomásra, volt tehát 10 percünk megvenni a jegyet, és elérni vonatot. Persze mi ezt is eléggé izgalmassá tettük... Először variáltunk, milyen jegyet vegyünk, aztán végül is sikerült eldöntenünk. Már csak kezelni kellett a jegyet, ill. jegyeket. De ez nem volt túl egyszerű. Itt úgynevezett értékkártyák (Wertkarte) vannak (mágneskártyák), különböző értékben. 3 kártyát kaptunk, amit egy speciális „lyukasztóval” kell érvényesíteni. De mivel a kártyák nem annyit érnek, mint amennyibe a jegy kerül, így trükközni kell velük. Először is a jegyet bele kell dugni a gépbe, megnyomni azt a számkombinációt, ahova menni akarunk, aztán visszaadja a kártyát. Ez elég egyszerűnek tűnik. :) Viszont ha a jegy többe kerül, mint amennyi pénz van a kártyán, akkor van egy plusz jel, amit meg kell nyomni. Na a rejtély az, hogy mikor, mert volt, hogy a kártya berakása előtt kellett megnyomni, volt, hogy utána... De lényeg a lényeg, 5.59-kor végre sikerült kitrükközni az egészet, és rohantunk a vonatra. Felszálltunk, és indult is a vonat. Kora reggel még sötét volt, így sajnos az elején túl sokat nem láttunk a gyönyörű hegyekből. Viszont ahogy kelt fel a nap, bearanyozta a hótakarta sziklacsúcsokat. :) Már előre örültünk, hogy ilyen napos időt fogtunk ki. :) Egyszer át kellett szállnunk, de 8.15-kor végre megérkeztünk Innsbruckba. Viszont az idő egyáltalán nem olyan volt, mint fent a hegyekben. :( Hideg volt, páradús és ködös. De az elején nem nagyon zavart ez minket, nyakunkba vettük a várost. Senki nem tudott semmit Innsbruckból, így kerestünk egy információs pontot, ahol csak egy nem túl részletes térképet találtunk. De ez alapján azért sikerült tájékozódnunk. Az egyik turista térkép alapján elindultunk megnézni az Ambras kastélyt. Majd’ két óra gyaloglás után elértünk a kastélyig, szinte teljesen szétfagyva. Örültünk is már neki, hogy megérkeztünk, gondoltuk majd odabent a múzeumban kicsit kiolvadunk. Tévedtünk. A pénztárnál még elég jó idő volt. De ahogy mentünk át egyik teremből a másikba, egyre hidegebb lett. A kiállítás nagyon tetszett, 15. századi páncélok, fegyverek voltak kiállítva. Volt ott egy gyönyörű bálterem, és egy kis kápolna is. Mire kijöttünk a múzeumból, egy kicsit megmutatta magát a napocska is. Visszafelé a várkertben láttunk egy nagyon szép pávát is. Mindezek után ismét a belváros felé vettük az irányt. Mikor már a belvárosban voltunk, megmutatták magukat az Innsbruckot körülvevő hegyek is. Eljutottunk a Hofburg várhoz, természetesen oda is bementünk „melegedni”, de ott is ki kellett ábrándulnunk. Néha-néha találtunk egy radiátort, arra rátapadtunk, meg a sapkánkat/kesztyűnket melengettük rajta. A városban tettünk még 1-2 kört, miután megint átfagytunk, megvettük a vonatjegyet, és beültünk egy kávézóba. A vonat 20 perc késéssel indult, így elég necces volt, hogy elérjem a Bolzano-Settequerche buszt, mert még az egyetemre is be kellett ugranom a fűtőtestért, hogy a hétvégén meg ne fagyjak a szobában. De szerencsére épp elértem. :)

Na de hogy Ti is lássátok Innsbruckot...