Újra Bolzano-ban

2006. március 13., hétfő
Hm, hol is kezdjem, elég kacifántos egy nap volt, pedig csak utazással telt. 10-kor felvittek apuék Bp-re (az új kocsinkkal!!!), mert megsajnáltak, olyan sok cuccom volt, és gondolták, hogy nem bírom el. Na, de a lényeg a lényeg, délben indultam Bécsbe a nagy cuccommal, ami főleg az esküvői husikból és süteményekből állt. :)) A magyar-osztrák határon azonban szívóztak a határőrök. Megvizsgálták az útleveleket, párat be is gyűjtöttek, majd visszaadták, utána meg le kellett mindenkinek szállni a buszról, és egyesével megmutatni az irodában az útlevelet... mindenki nagyon happy volt. Fél óra elteltével tovább indultunk -> fél órát késett a busz. Nekem ez még úgy ahogy jól is jött, mert így kevesebbet kellett várnom Bécsben a következő buszra. Nyugisan megvettem a jegyem Bolzanoba, szépen megebédeltem, aztán olvasgattam, és lassan 18 óra lett. Becsekkoltam a buszra, és indultunk. Ahogy elértük az osztrák-német határt, megint jöttek a "kiéhezett" határőrök. Kiszúrtak maguknak 2 embert a buszon (a 8-9 utasból), és alaposan átvizsgálták őket a kabátzsebüktől kezdve a szemeteszacsiig mindent. Aztán az útleveleket nézték, hogy tényleg ők azok-e a képen. Az útlevelet magukkal vitték, 15 perc múlva viszajöttek, aztán elkezdték kérdezgetni az egyiket, hogy volt-e már Námeto-ban, amire ő nem válaszolt. Vagy nem értett németül, vagy nem akart érteni. Egy idő után így békén hagyták. A másik szerencsétlenebbül járt, ő tudott pár szót válaszolni, így őt ott is fogták, mi pedig tovább mentünk.
Én aludtam tovább, fél 3-kor ébredtem fel, hogy hol járunk. Ismerős volt a környék, láttam is egy táblát, amin Dél-Bolzano volt feltűntetve (természetesen németül), így örültem, hogy mindjárt megérkezünk. 10-15 perc után már megkérdeztem a sofört, mikor érünk Bolzano-ba. Mire ő rémült arccal rámnézett, hogy már elhagytuk...csak épp elfelejtett megállni... na de visszafordult, és kiraktak Bolzano-ban. Szegény MC ca. másfél órát várt rám. :-/
Aztán amiért ilyen szorgalmasan várt, megkapta az egyik táskámat, ami jól meg volt rakva, de hősiesen elhozta hozzám. :) Így megérdemelten ehetett a süteményekből. :)