V születésnapja

2006. március 17, péntek
V-nek csütörtökön volt a szülinapja, így péntekre bulit szervezett. Engem megkért, hogy segítsek neki sütni-főzni, azaz hogy süssek-főzzek, ő meg minden mást csinál. Hát így is történt. :) Főztem egy jó nagy adag zöldséglevest, meg sütöttem egy tortát és egy sütit. Meg kell hagyni, (szokás szerint) minden nagyon jól sikerült.:) MS és C az egyetemen gyűjtötte össze a vendégeket. V már kezdett ideges lenni, mert a vendégek majd' egy óra késéssel jöttek. De ez így jó is volt, mert így én is elkészültem mindennel, és V is előkészítette a szendvicshez-valókat, ill. feldíszítette a szobát.
Ettünk-ittunk, aztán jött az ajándékozás. :) Volt két nagy becsomagolt doboz, ami közül V-nek választania kellett. 10 perc elteltével egy érme feldobásával eldőlt, melyiket bolnthatja ki. Természetesen a rosszabbik dobozt választotta, mert csak egy boríték volt benne, a következő levéllel: "Mi keresel ebben a nagy üres dobozban? Hát nem egyértelmű, hogy a másik dobozt kellett volna választanod?" Ekkor V elkezdett könyörögni, hogy hadd bontsa ki a másik dobozt, mert ő azt akarta választani, de mivel az érme döntött, így nem volt más választása. Addig könyörgött, míg megkönyörültünk rajta. De előbb ki kellett érdemelnie a másik dobozt, mégpedig a következőképp: az utcán szerelmet kell vallania egy lánynek/nőnek, természetesen olaszul, és egy lufit kell neki ajándékoznia. Ha a nő elfogadja a lufit, akkor kibonthatja a lufit, különben nem. Fogtuk magunkat, lementünk a kihalt utcára. :) Nagy nehezen jött egy nő, de sietett, majdhogynem futott, V utánarohant, aztán elhadarta neki az általunk írt versikét, de a nő nem akarta meghallgatni, és lufit sem akart tőle. Mi persze majd' megszakadtunk a nevetéstől. Rá 10 percre, mikor már majdnem feladtuk a várakozást, jött egy lány. V rögtön megrohamozta, a leányzó szóhoz sem jutott, mire V a kezébe nyomta a lufit. :) Miután visszatértünk a lakásba, V kibonthatta a másik dobozt. Hát abban sem volt sokkal másabb dolog, mint az első dobozban. :) Ezek után elkezdett siránkozni, hogy neki ajándék kell. :) Ismét megkönyörültünk rajta, és hideg-meleg segítségével meg is találta az igazi ajándékát, ami egy MP3-lejátszó volt. :)
Éjfélkor felmentünk még a hegyre, ahonnan az egész város lehet(ne) látni, persze csak akkor, ha nincs olyan köd, mint amilyen akkor volt. :)
1-kor pedig hazabicikliztünk. :)